A sörfőzés hagyománya
“ RÉGI HAGYOMÁNYOK”
„A régi székely ember a sörfőzést ’sernevelésnek’ mondta. Nem főzte, hanem ‘nevelte’ a sört. És ez tényleg így van, hiszen az árpát ki kell csíráztatni, malátává, cefrévé érlelni, majd erjeszteni, hogy azután sörré váljon. Fel kell nevelni, gondját viselni, mint a gyermeknek, míg piacra érett nem lesz. Magától értetődik, hogy sörfőzőt, sörgyárost sem ismertek őseink, hanem csak sernevelőt” – írja Szathmári László A magyar sörfőzés múltjából című munkájában. Így folytatja: „A ’sernevelés’ ősrégi magyar foglalkozás, amelyet mint különleges eljárást hoztunk magunkkal, az addigi közönséges árpaléfőzés (zythum) versenytársául.”
A sörfőzésre vonatkozó egyik legrégebbi írott emlékünk 1152-ből származik. Gyöngy asszony végrendeletben meghagyta, hogy emlékére halála után sörös tor tartassék. 1226-ban Miklós nádor intézkedett a Szent Márton-napi adókról. Eszerint az apátsághoz tartozó minden faluhely egy vödör sört volt köteles adni a pannonhalmi apátságnak.
Ezután már sűrűn fordulnak elő a sörfőzésről szóló feljegyzések, különösen a városi számadó könyvekben, írja Szathmáry: „E korban csaknem valamennyi jelentősebb városban főztek sört (…). Az Alföldön pedig a magyarnál – még inkább a kunnál – a bóza járta.”
A csíki sörfőzés első írásos említése 1548-ból származik, Antonio Possevino della Compagnia di Gesù jezsuita szerzetes Transilvania című, 1584-ben megjelent munkájában található:
„Mindezek (a Csíkban élő papok) a részegségre adván magukat, ahol a rendes ital a sörre szorítkozik, olyan tudatlanok, hogy még a nevüket sem tudják helyesen leírni.”
Szőcs János történész egy 1659-es feljegyzést talált: „En, Cik Szeki Menash(a)ghi mester Szent mihali miclos diak főztem vala szert és az Kadbol megh rezegetet(t)e(m) vala okos Ferenczet és Szebeni Petert.”
Szabó Katalin Visszajátszás című munkája szerint: „Egy 1713-as adóösszeírás három sörfőzőüst tulajdonosát említi név szerint: Biró Istvánt, Gecző Lőrinczet és Bartos Gábort. 1727-ből maradt fenn a csíksomlyói kolostor sörfőzdéjének leltára: „Eresztő kád 1, Viricses kád 6, Viricses tekenyő, Merő sétár 3, Feredő kád 2, Szuszék lakattal 1, Sóőrlő 1″.
Ugyancsak Szabó Katalin jegyzi fel: „1733-ban már heten fizettek adót sörfőzde után: Bartos Gábor, Dániel Mártonné, Jakab József, György Ferenc, Márton Tamás és Péter deák. (A hetedik név e feljegyzésben olvashatatlan.) Johann Konrad 1735-ös térképén a Mikó-vár közelében egy sörfőzdét is feltüntetett, és arról is maradtak feljegyzések, hogy miután az osztrák hadsereg beköltözött a várba, nem csupán istállókat rendezett be, hanem sörösházat is felállított. Kevéssel ezután, 1779-ben a Szent Antal kápolna protokolluma helyi sörfőzőket említ.
1781-ben a hatóság külön rendelkezést bocsátott ki a sörfőzdékről és a sör árának limitálásáról. 1850 után több ízben is találkozhatunk az adóösszeírásokban Oppelt Antal csehországi kiszolgált katona, akkori serfőző nevével, 1858-ban pedig egy Jancsó Illés nevezetűt is feljegyeznek. 1871 januárjában az új házasok között szerepel Romfeld Antal serfőző fia, Romfeld Félix serfőző, aki Leicht Juliánnával köt házasságot.”
Romfeldék sörháza a Mikó vár szomszédságában lehetett. Tivai Nagy Imre írta: „A mai kórház-épület helyén, a vársánc külső szélén, északnak fordítva egy tornácos faház a Sprencz Pál tulajdona volt, a telek egy része pedig a Romfeld-féle sörházhoz tartozott, hol tekepálya állott s az öreg Romfeld mámi osztogatta a pohár sörökhöz a nyüzsgő kvárglit.” Romfeldék söre kelendő volt, hamarosan új sörgyárat is építettek.
Szabó Katalin szerint dédunokájuk, László Klára mesélte, hogy a családi emlékezetben Romfeld Félixné Leicht Juliánna igazi talpraesett üzletasszony volt.
„Ő intézte a gyár ügyeit, és nem is akárhogyan: a lányait úri körülmények között nevelte, Pesten járatta iskolába és később is sokat segítette. A férj, Romfeld Félix korán elhunyt. Az özvegy egy ideig még fenntartotta a gyárat, majd 1905-ben bérbe adta, 1910-ben pedig el is adta Gál Ferencnek.”
“ÚJKOR” – Gál féle sörgyár
Gál Ferenc, akinek nevét ma is olvashatjuk a szeredai eredeti sörgyár épületén, csíkdelnei kereskedőcsaládból származott. A csíksomlyói gimnázium négy alsó osztályának elvégzése után lépett kereskedő pályára, három évig Székelyudvarhelyen Gál Jánosnál volt segéd, majd 1905-ben kibérelte a Romfeld-féle sörgyárat, amelyet hamarosan modernizált.
Egy törött nyakú sörösüveg ebből az időszakból a csíkszeredai múzeumban megtalálható: 5 és fél decis, jóval vastagabb üvegből készült, mint a mai palackok, és hogy a sörfőzde számára készült, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Gál Ferenc neve és a Csíkszereda felirat az üvegbe öntve olvasható. A kereskedő 1910-ben megvásárolta a sörgyárat, de 1919-ben már el is adta a brassói Czelléknek.
A Czell-féle sörgyár a háború végéig működött, majd államosították. Szabó Katalin így ír a csíki sörfőzés következő állomásáról: „A mára híressé vált csíki sörgyár a hetvenes évek elejének szocialista vívmányként jött létre, nem a korábbi csíkszeredai sörfőzdék hagyományainak folytatója.” A gyárat 1990 után magánosították, és mára már többször tulajdonost váltva egy multinacionális, külföldi cég tulajdonába került.
A régi hagyományok 2014-ben elevenednek meg ismét, amikor Csíkszentsimonban a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és egy helyi sörfőző mester a régi receptek alapján elkezdik főzni az Igazi Csíki Sört. A bajor tisztasági recept betartásával, a modern kémiai összetevők nélküli Csíki Sör a hagyományok méltó követője.